A savanyú sörök spektruma számtalan sörfőzési technikán és sörstíluson ível át – a történelmet író lambicok és egyéb tradicionális belga és német szériák mellett ma már az amerikai sörfőzők is ezen a területen próbálgatják szárnyaikat. Ennek eredményeként sour stílusok tömkelege jelent meg a piacon, ez a cikk egy kis segítség az átlátásukhoz.
Lambic sörök
Valódi lambic sört a mai napig csak Brüsszel környékén, a Senne-folyó völgyében állítanak elő, mert természetes módon ott áll rendelkezésre az adott mikroflóra. Spontán erjesztéssel jönnek létre ezek a csodák, amiről részletesebben az előző cikkünkben írtunk. A lambic sörök receptje jellemzően nagy mennyiségű malátázatlan búzát is tartalmaz az árpa mellett, hogy még egyedibbé varázsolja a sör ízét, a komlótartalom elsődleges funkciója pedig inkább a tartósítás, mintsem a fűszerezés.
Alfajai közül megemlítendő a fiatalabb és öregebb lambicok keverékéből létrejövő geuze, amely sokszor másodlagos erjedésen megy át a palackban, enyhe tölgy aromát, gyümölcsös észtereket és kiegyensúlyozott savasságot eredményezve. A Faro okozta örömöket jellemzően kandiscukorral, illetve karamell hozzáadásával szokták elérni, míg más esetekben gyümölcsöt adnak a tölgyfahordókba a készülő lambicok mellé, ez a Fruit lambic elnevezést kapta.
Berliner weisse
Az 1800-as évek Berlinjének sztárját méltán nevezik az észak pezsgőjének is, savasságával és alacsony alkoholtartalmával igazi nyári hűsítő. Ez az egyetlen savanyú sörtípus, amely kizárólag a Lactobacillusnak köszönheti fanyarságát, ami akár hordóban, akár a palackban képes elvégezni a feladatát. A kiegyensúlyozottság érdekében gyakran ízesítik gyümölcssűrítménnyel, szirupokkal. A stílushoz nagyon hasonlít In Medias Rex sörünk, mely egy lactobacillus-szal savanyított, málnás-citromos-lime-os frissítő gyümülcsös sör lett!
Flamand vörös ale
A „Flemish red” Belgium szülötte, különleges vörös színe a malátának köszönhető. A több éves tölgyfahordós érlelés során tejsav- és ecetsav-baktériumok gondoskodnak a savanyúságról. Jellemzően régebbi és újabb főzetek keverésével érik el a teljes kiegyensúlyozottságot, a boros és mazsolás karakter pedig gyümölcs hozzáadása nélkül is intenzíven érezhető.
Flamand barna ale
Ha a vörös ale szülővárosától kicsit keletebbre tekintünk, akkor találkozhatunk még egy fokkal sötétebb savanyú rokonával, a brown ale-lel, vagy másik nevén Oud Bruinnel. A különbség nem csak a színükben rejlik, az Oud Bruint inkább rozsdamentes acél tartályokban érlelik, mintsem fahordóban. Eredményeként egy testesebb, borúsabb, kevésbé gyümölcsös itókát kapunk, mint vörös színű testvére.
Gose
Talán az egyik legizgalmasabb a savanyú sörök világán belül is, minden van benne, ami nem megszokott söralapanyag: só, fűszerként komló helyett koriander, illetve tejsavbaktérium. Eredetileg a német Goslar településről származik, ami magas sótartalmú folyójáról kapta a nevét, így jöhetett létre ez az egyedülálló sörtípus, bizonyítva, hogy milyen fontos szerepet játszik/játszott a helyi víz a legyártott termékben (a víz fontosságáról egy korábbi cikkünkben részletesen írtunk). A citromos savasságot finom sósság és száraz befejezés teszi teljessé. Ha kipróbálnád, szerencsés, hiszen gose típusú sörünk is van már - keresd bátran partnereinknél és itt, a webshopon a Pineapple Blackberry Empress ananászos-szedres savanyút!
Érdekelnek a sörtípusok? Olvasd el korábbi cikkeinket a búzasörökről, Pilsnerekről, vagy éppen a felsőerjesztésű sörökről!
