SÖRKISOKOS #25: Gyorstalpaló - Guataubá & Tahay
Bár a színek és @falrahánytborsó fantasztikus grafikái segíthetnek Black Barrel söreink megkülönböztetésében, itt az ideje, hogy beszéljünk részletesen a tartalomról is: mitől is egyediek ezek az izgalmas tételek?
Az alapsör
Ahogy minden hordóérlelt sör esetében, úgy itt is elengedhetetlen beszélni az „alapsörről”, arról a tételről, ami a hordóba került.
Ahogy nálunk mindig, ezúttal is arról volt szó, hogy nem a hordóba főztünk, hanem az elkészült főzetből vettünk le pár(száz) literrel a sör ízeihez tervezett hordókba.
A sör ezúttal is imperial stout volt (10.5%), azonban ennek a receptje teljesen egyedileg, a szerb Kabinet Brewery-vel közösen lett kifejlesztve. A sör persze nem a végleges formájában került a hordóba: a fanyarságot adó kékáfonya még nem került bele a főzetbe, az édes testességet, kicsit talán könnyűséget is adó pillecukor viszont már bőséggel belekerült, így egy pillecukros stout került a választott rumoshordókba.
A hordók
Akárcsak a legtöbb esetben, úgy a hordók eredeti gazdái most sem járultak hozzá a márka megjelenítéséhez, így maradjunk annyiban, hogy egy enyhén fűszeres, nagyon markánsan, szinte harsányan gyümülcsös, angol típusú rum hordóját használtuk fel az érleléshez.
A rum egyébként remek választás: más, obskúrusabb alkoholos italokkal szemben (pl. calvados, brandy, vermouth) nagyon markáns és könnyen azonosítható ízjegyekkel rendelkezik, így egy könnyen érthető, mégis, sok réteget magába foglalni képes italról beszélünk.
A rum fűszeres édessége ráadásul sokkal könnyebben párosítható „látatlanban” is a tervezett söreinkhez, így ökölszabály szerint könnyen párosítható az erősen malátás, testes, néha talán a karamellás ízvilágba elhajló stoutokkal – pláne, ha az alapból felhasznált pillecukor további édesség-irányba tolja el az ízeket.
Maga a hordóérlelés összesen több mint 26 hónapig tartott – a nálunk megszokotthoz (10-15 hónap) képest hosszú időtartam elsősorban a hordók életkorára vezethető vissza, hiszen ezeket a rumoshordókat ezúttal már másodszor használtuk fel.
Mi lett a vége?
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért bontottuk két részre a végeredményt: itt a praktikum és a kreativitás szerencsés találkozásáról beszélhetünk. Egyrészt Máté is szeret kísérletezni az ízekkel, hozzávalókkal, számára tehát adott volt, hogy ebből a rumos imperial stout ízvilágból készül egy „natúr”, ízesítetlen verzió és valami extrával feldobott darab. Másrészt a Black Barrel sorozatnál az alap filozófiánk az újdonságok keresése – egyszerűen nem szeretünk egész raklapnyi azonos ízű hordóérlelt söröket kihozni, ha közben újabb és újabb lehetőségekkel kísérletezhetünk.
Így született meg a Guataubá és a Tahay: míg előbbi a rumos gyümülcsösség és a pörkölt malátás imperial stout ízeit mutatja be, addig utóbbi két csavart is kapott. Egyrészt a pillecukorhoz, rumos édességhez kiválóan passzoló kókuszízt, amivel tovább toltuk az édesség felé vezető úton; másrészt az általunk imádott, jolly joker tonkabab is belekerült a főzetbe, hiszen ennek is mandulás, fűszeres ízei még eggyel komplexebbé teszik sörünk egységét.
Ha felkeltette két hordóérlelt darabunk kíváncsiságod, csekkold le őket a webshopon is!
