Hadd csillapítsuk először a szomjunkat: hol és milyen söröket találunk tőletek mostanában?
A két húzótermékünk a Greyjoy [fekete teás IPA] és a Bagoly [Baltic coffee porter], ezekből azért igyekszünk egész évben elérhetőek maradni. Minden mást igyekszünk alkalmanként és alkalomra készíteni, hogy apropója legyen egy sör bemutatásának.
Egyébként az ismerős kraftsör-központú helyek mellett két nagykerrel is dolgozunk, szerencsére ahová eladnak, oda minket is igyekeznek vinni. Ennek egy része gasztro – erre egyébként különösen büszkék vagyunk, hogy vannak olyan étteremtulajdonosok séfek, akik a mi söreinket szeretik tartani. Mindezzel együtt mi kis, gerilla főzőpáros vagyunk – nem mennyiségben szeretnénk az élre törni, inkább azokat szeretnénk konzisztensen kiszolgálni, akik a mi söreinket keresik.
A már említett Bagoly és Greyjoy nem csak a ti söreitek közül váltak ismertté, hanem úgy általánosságban a magyar kraftsörpiacon is egyedülálló helyet töltenek be – milyen érzés ezt megélni?
Nagyon jó, örülünk neki és igyekszünk szerények maradni. [nevet] De tényleg nagyon örülünk neki. Ez biztos köszönhető egyébként annak is, hogy akkor kezdtük el csinálni a Balkezest, amikor ez az egész kraftsör-dolog elkezdett felfutni – ha most valaki kijönne hasonlóan jó sörökkel, akkor egy teljesen eltérő versenyhelyzetbe kerülnének.
Az is számít, hogy mi nem ebből élünk – számunkra ez egy hobbi, nincsen nyomás, hogy ezt állandóan csinálni kell, szerencsés helyzetben vagyunk. Azt látjuk a sörfőzdéknél, hogy ahhoz, hogy nagyok legyenek, iszonyúan sok minden kell, közepes méretűnek lenni nagyon-nagyon nehéz, kicsinek lenni nagyon-nagyon jó! Akkor foglalkozunk vele, amikor tudunk, van rá energiánk és ezért nincs meg az sem, hogy elkészítünk mondjuk valamit, nem úgy sikerül, ahogy elterveztük és azt mondjuk, hogy de azért mennie kell.
Ennél a két sörnél egyébként hogy ment a tervezés, mennyit kísérleteztetek, mennyire találtátok el elsőre, amit el szerettetek volna érni?
Nagyon-nagyon sokat kísérleteztünk. A Bagoly első kapható főzete talán a tizedik iteráció lehetett, Greyjoyból pedig még több készült el előre. Ezeknél a korai főzeteknél persze az is számított, hogy magunknak kellett összerakni a recepten túl a főzési folyamatot is – jellemzően más főzdéjében. Ezeknél a kollaborációknál – mint amilyen a mostani is – az a nagyon jó, hogy mi elhozzuk a saját terveinket, a gondolatainkat arról, hogy mit szeretnénk elérni , de nem akarunk szakérteni, hiszen mi nem sörfőzde-üzemeltetők vagyunk, Hagyatkozhatunk rátok, akik minden nap ezzel dolgoznak. Így nézve minden sörünk egy kollaboráció – mi tudjuk, mi az alap, mit szeretnénk, ti pedig hozzáteszitek a technikai tudást.
Ennél a mostani sörnél [amit majd fokozatosan fogunk felfedni] milyen volt a tervezési folyamat? Volt egy kész vízió, vagy hármasban Mátéval ötleteltetek és alakult ki fokozatosan egy receptterv?
Ezt még Mátéval kezdtük el – hol fesztiválon, hol kocsmapultnál beszéltük, ki milyen jó sört ivott mostanában, van-e, ami inspirált egy saját ötletet, elképzelést. Volt egy alap és ennek az ízesítéseiről, ízharmóniáiról kezdtünk el beszélni, hogy lehetne egy olyan stout, ami nem túlságosan erős, iható, de van egy érdekes része – hogyan lehet egy jó stout alapot minél érdekesebbé tenni egymást harmonizáló, de nem túl sok hozzávalóval. A mexikói vonal is jött – ebből született meg a vanília-chili-kakaó-fahéj négyes. Ennek van eszméletlenül sok variációja, úgyhogy főztem egy tesztet, kettészedtük, máshogy fűszereztük, megkóstoltuk – és elfelejtettük. Ez volt három éve.
Ez, amit meséltél három éve kezdődött?
Igen, Máténál még talán van pár palack az eredeti főzetből, de ezt azóta tervezzük. Most talán a szezonon kívül lesz kapacitás, gondoltuk, úgyhogy év végén főztem még egyet és ez alapján lőttük be a fűszerezést. Erre nagyon kíváncsiak vagyunk, hogy fog sikerülni, mindenesetre reméljük, hogy a végeredmény a mi ízlésünket tükrözze ugyan, de ízletes legyen másnak is. Az egész lényege, hogy ne fókuszcsoportokkal tesztelgessünk, hanem legyen egy elképzelés, vitassuk meg, kóstolgassuk – és szülessen egy termék, amit szeretünk, amiből akár később más iterációk is születhetnek.
Mondtad korábban, hogy jó, ha van egy sörnek aktualitása – mi most az apropó?
Idén ezt a sört BPBW-re terveztük – kint leszünk mi is, a FIRST is, jópofa lenne itt bemutatni ezt a tételt. Meg amúgy is, jön a nyár, a meleg, kell legyen egy erős stout, amivel meg lehet tölteni a literes korsókat…
Az alapanyagok közül a chili talán az, ami leginkább vonzza a kérdést: milyet fogunk használni? Milliófélével lehet manapság találkozni, milyen fajtát választottatok és miért pont azt?
Ancho chili kerül a főzetbe, ez egy fekete chili, amiket még korábban nem ismertem, ez az ötlet Mátétól jött – szerinte ugyanis könnyű vele dolgozni, ráadásul sokkal kevésbé erős, mint amennyire karakteres ízvilága van. Azért remélem, a csípősség is előjön majd, szerintem nagyon fog passzolni a sörbe, de maga a chili is a kakaóval és fahéjjal nagyon jól fognak majd működni az elkészült sörben.
